Kontrasztok alkalmazása a gitárszólóban

Ezen a héten arról lesz szó, hogy miért nagyon hatásosak a szóló során alkalmazott ellentétes hatású szakaszok. Az ilyen zenei szembeállításokat, ellentéteket én „kontrasztok”-nak nevezem, abból az okból, hogy ez a szó elegánsan hangzik, akárcsak az „ingatlan-reallokációs projekt” kifejezés, amely valójában azt jelentette, hogy a tatárok megtámadtak és felperzseltek egy mit sem sejtő falut, majd az üszkös romokat elvitték tűzifának... na de hol is tartottam? Ja, a kontrasztok!

A mai szólóhoz a Jam Track Central által készített zenei alapot használtam fel, amelyet a JTC honlapjáról bárki ingyenesen letölthetett.
A szóló:
Lássuk akkor a szóló részletes elemzését:

0:01-0:18 A szóló első témája azt mutatja meg, hogy egy egészen rövid (pl. itt mindössze kétféle hangból (C# és H) álló motívum (0:02-0:06) is nagyon jól használható, ha válaszként egy hosszabb, eltérő dallamot párosítunk mellé. Ezt követően megint visszatért az egyszerű alapmotívum a C# és H hangokkal. Hogy ne teljesen lemásolva térjen vissza, a visszatérésnél érdemes kisebb módosítást csinálni, itt pl. az utolsó C# hangot sokkal hosszabbra hagytam, és egy tonna vibrato-t is kapott. És másodjára a válasz (0:15) teljesen eltérő. Érdemes akár az irányát is megváltoztatni a válasz-dallamnak, itt pl. az alaptémánál magasabb hangon és felfelé indul a válasz (legalábbis eleinte), míg az első válasz esetében lefelé ment, és eleve az alaptémánál mélyebbről indult. Így ez négy részből álló csoport kerek egészt alkot.

Ez a szóló elsősorban nem a korábbi hetekben sűrűn emlegetett ritmus-ismétlésekről szól, hanem a kontrasztokról. A fenti rövid témán kívül nincs is nagyon benne ismétlődő motívum. Viszont kontraszt annál több. Már az első szakaszban leírt párosításban is többféle ellentét rejlik:

1) rövid alapmotívum --- hosszabb válasz-dallam
2) lefelé induló első válasz --- felfelé induló második válasz
3) az alapmotívumnál mélyebb hangon induló első válasz --- az alapmotívumnál magasabb hangon induló második válasz

A következő részek pedig még inkább ezt a módszert járják körül.

0:19-0:37 Először egy apró trükk: mint hallhatod, az előző rész végéről ide átlógó tizenhatodos mászkálás nem áll meg egy hosszabb hangon az új kör nyitó pillanatában, 0:19-nél. Ez sokszor túl kiszámítható megérkezés lenne. Ehelyett még négy hanggal „túllógattam” a futamot, amely így belelóg a második szakaszba, és így részét képezi a következő körnek, ebből indulhat ki az új téma. Ez egy jó módszer az összeollózott hangzású szólók elkerülésére, ahol külön-külön megvannak a jó témák, dallamok, futamok, csak nem akarnak összeállni teljes szólóvá.

A második szakasz első fele (0:19-0:28) a folyamatosan gyorsuló hangokra épül, míg a második fele (0:28-0:37) az egyenletes tizenhatodokra. Ez is egy kontraszt, mégpedig a ritmusok kezelésében megjelenő ellentétpár: nem egyenletes ritmus --- egyenletes ritmus.

Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy érdemes nagyon sokat gyakorolni a folyamatos tizenhatodos mászkálást. Minél inkább bejárod a gitár nyakát közben, annál jobb. Ez hihetetlen sokat tud lendíteni abban, hogy a gitár nyakának hangjait hirtelen is hozzá lehessen rendelni az adott hangnemhez. Eleinte persze lassabb zenei alappal kell az ilyet gyakorolni. (A gyakorlás minél kevesebb skálaszerű, bejáratott fogással történjen, és minél több terc, kvart, vagy még annál is nagyobb hangközzel, lehetőleg számos egy húron történő fekvésváltással.) Ja, és ilyenkor nem szabad arra gondolni, hogy „na, most a 7. fekvésben vagyok, akkor ez a dór skála helyszíne, akkor most átmegyek eggyel arrébb a fríg dobozba...”. Ez ilyenkor nem hasznos megközelítés. A helyes és tudatos megközelítés itt az, hogy megpróbálod az általad épp játszott dallam összes hangját magadban megnevezni (és lehetőleg azt is felidézni, hogy ez melyik fokot jelenti, azaz milyen hangulatot fog létrehozni). Nyilván ha még ilyet nem csináltál, akkor ezt a fajta gyakorlást nem tizenhatodokkal kell kezdeni, hanem negyedekkel. És eleinte nem lesz könnyű, a koncentrálás miatt olyan fárasztó lesz, mint nyolc óra a nikkelbányában. De nagyon megéri.

0:37-1:05 A harmadik szakasz hosszabb, majdnem fél perces. Ez is mutatja, hogy azért szó sincs arról, hogy mindig 4 vagy 8 ütemenként kell felépíteni és adagolni a szólót. A zenei alap menjen csak nyugodtan 4 vagy 8 ütemes periódusokban, de a logikailag egybetartozó szóló-részeknek nem muszáj egybeesni a zene szakaszhatáraival. Meg aztán a rockzene a szabadságról szól (de a célokat a TUDATOS szabadsággal lehet elérni, azaz ha megszegünk egy szabályt, akkor szándékosan szegjük meg).

0:37-nél egy kifejezetten dallamos rész indul, ami egy újabb kontraszt, az addigi mechanikusabb, egyenletesebb ritmusú szóló-szakasznak a szöges ellentéte. 0:48-nál is egy példa hallható arra, amit az előbb a szakaszhatárok felrúgásáról írtam. A kíséretben ugyanis visszatér a legelső harmóniamenet, de a szóló folytatja a dallamos megközelítést további 2 és fél ütemig (0:51-ig). Onnantól pedig újabb kontrasztként visszatér a sűrű, nem a dallamosságra kihegyezett rész (Satriani-féle pengetőél-tapping használatával, amely jó hosszan eltart, folyamatos harminckettedekkel. Az előző dallamos szakasznak nyoma sem maradt. A harminckettedes rész végül egy játékos legato+2. ujj tapping+csúszás futamba megy át.

1:05-1:22 Az előző gyors rész ellentéteként most szaggatott, tipikus wah-os húrzajokkal tarkított témát hoztam be. Felhívom a figyelmet az 1:07-es hangra, ahol a wah pedál és a vibrato együttesen egy nagyon szép hangzást hoz létre. Motívum-ismétlés is akad ebben a részben: a második szakasz folyamatosan gyorsuló pentaton-ötlete tér vissza módosított formában (amely rögtön egy újabb ellentétet jelent a húrzajra és szünetekre épülő téma után). És akárcsak a második részben, itt is egy egyenletes tizenhatodos rész (1:15) váltja a folyamatosan gyorsuló futamot.


Még egyszer a szóló:
Szerző: Jónás Tamás
jonastamas.com
facebook.com/jonastamas

További gitárleckék