Csúcsminőség Indonéziából

2013.08.20.

 Manapság ha Indonéziában készült gitárokról esik szó, legtöbben a Cor-Tek üzemére és az ott készülő alsó-közép kategóriás hangszerekre asszociálunk, vagy hasonló, többnyire a középkategória átlagát meg nem haladó minőségű gitárokra.
Pedig vannak ennél lényegesen komolyabb hangszerek is arról a tájékról. Ezen tulajdonképpen nem kéne csodálkozni, hiszen arrafelé a kézműves famunkának nagyon régi hagyományai vannak.
Magam is megfordultam kétszer Indonéziában és ámuldozva figyeltem az egyszerű étterem faragott kapuját, vagy a benti bútorok gyönyörű, finoman cizellált, remekbe készül kézműves faragványait.

Danny Fonfeder kanadai üzletember, több mint 50 éve működő családi cége, a Buffalo-Eastcantra Inc. iskolaszerek forgalmazásával foglalkozik és amerikai legnagyobb áruházláncai is az ügyfelei közt vannak. 6500 m2-es raktáruk van St. Lauren-ben, de a gyártás - természetesen - Ázsiában történik, így az üzletember minden évben kb. 3 és fél hónapot tölt ott. 8 éve, mikor Hong Kongban volt épp egy ilyen üzleti úton, elhatározta, hogy kiruccan egy kis vakációra Bali szigetére.
Fonfeder szenvedélyes gitáros is, de sajnos Martin gitárját akkor a szállodában felejtette. Balira érkezve elkezdett a helyi boltokban gitár után nézni. Talált is, de a nagy részük olcsó és használhatatlanul vacak minőségű volt. Viszont közben rálelt a helyi bútorboltok elképesztően igényes és művészi faragott bútoraira. Vett hát egy olcsó gitárt, elvitte egy ilyen boltba és megkérdezte, tudna-e ebből egy gyönyörűen faragott díszítésű hangszert készíteni, minden részét telefaragva.


A faragóművész Wayan Tuges volt, aki sokadik generációs mesterként örökölte az apáról fiúra szálló tudást a családban és 1988-ban egy finnországi szimpóziumon - bár a tradicionális bali faragás igen hosszadalmas folyamat - mindössze egy hét alatt kifaragott egy bali boszorkányszobrot, mely elnyerte a szakma és a közönség elismerését és szakmai körökben világszerte ismertté tette a művészt.
Ez a szerencsés találkozás meghatározó lett a továbbiakra. Mikor Fonfeder visszajött a kész gitárért, le volt nyűgözve a faragástól - de sajnos a hangszer továbbra is pocsékul szólt, amúgy tikfából készült teljesen, ami nem éppen a legalkalmasabb hangszerfának.
Azonban ekkor jött Fonfeder számára a „Heuréka!” és elkezdett körvonalazódni egy lehetőség a gondolataiban: mi lenne, ha ezek a faragómesterek profi hangszerészképzést kapnának? Akkor nem csak nagyon látványos és gyönyörű, hanem szépen is szóló gitárokat tudnának készíteni, mely tulajdonságok így együttesen bizonyára kelendővé tennék őket (azt már csak én teszem hozzá, hogy alighanem az olcsó munkabérek pedig profitábilissá...). Megpróbált alkalmas kanadai hangszerészmestert találni, aki elvállalta volna az indonéz munkát, de nem talált.


Így került végül a képbe az Amerikai Hangszerész Céhszövetség egyik tagja: Greg Morris. A vermont-i hangszerészmester már 30 éve tanította a gitárkészítés művészetét és elvállalta a munkát.
Az elkövetkező két évet Balin töltötte (szegény ember :) ), ahol a helyiek közül felfogadott munkásoknak oktatta a gitárkészítést és hamarosan beindult a Blueberry Guitars.

Először Észak-Amerikában szokásos hangszer alapanyagokat használtak, juhart, fenyőt, rózsafát, mahagónit, ezeket onnan szállították Balira. Sajnos hamar rá kellett jönniük, hogy az ottani szélsőségesen párás klíma nem kedvez ennek a módszernek, az így elkészült gitárok visszaszállítva sorra megrepedtek.
Morris két módszert is alkalmazott a probléma megoldására: egyrészt szárítókemencéket állítottak fel a bali üzemben, ahol a fát hat hónapig szárították. Másrészt áttértek jobbára helyi fák használatára.
A cikk végén a videón jól követhető a készítés folyamata.

A talált információk alapján a hangszerek állandó vastagságú tömör fából készülnek és a bali faragás különleges technikája és szerszámai teszik lehetővé, hogy a viszonylag puhább fákba is rendkívül finom véseteket készítsenek.



Az akusztikus gitárok fedlapjába sok száz vékony, sekély bevésést metszenek (Bluebery Grooves), melyeknek csak részben dekoratív a funkciója: állítólag segít kiterjeszteni a rezonáns tulajdonságokat (tulajdonképpen elképzelhető, ha ezeket könnyítésnek tekintjük, hiszen minél könnyebb és vékonyabb a fedlap, annál jobban tud rezegni).

A gitárhoz hagyományos hangszerfákat is használnak természetesen, de a faragványok, hátlapok, stb. gyakran egy olyan fából készülnek, amit „Balanese White Angel” néven emlegetnek és az istennek se tudtam beazonosítani. Akárhogy is, jónak tűnik.

A cég érdekes módon elsősorban az eBayen forgalmazza a hangszereit, egyedi rendelésre.

Általában nem vagyok oda a faragványokkal díszített gitárokért, valamiért úgy érzem, nagyon kevés az olyan, ahol nincs túlspilázva az ilyen díszítés és nem okoz bennem valami kényelmetlen „nem áll össze” érzést, vagy éppen láthatólag kissé túl „naív művészet” stílusúra sikeredett, ami szintén ritkán harmonikus a gitáron.
A Blueberry gitárok azonban engem is megfogtak, sikerült bőven az ízléses határon belül maradni, nagyon jó arányérzékkel, művészi igényességgel, rendkívüli részletességgel kidolgozott, nem tolakodó faragások ezek.A berakások, motívumok stílusa - hála istennek - teljesen eltér az amerikai-európai hagyományoktól, mégsem érződik idegenül egzotikusnak.
A hangszerek természetesen nem csak akusztikusak, készülnek egyedi elektromos gitárok, akár tömör, akár üreges testtel, de a basszerosok igényeit is ki tudják szolgálni.
A felhasznált alkatrészek is igényesek, Gotoh, Seymour Duncan, Langcaster, stb.
Nem csoda, hogy 3000-8000 dolláros tartományban mozognak az árak - ilyen különleges, egyedi hangszernél érthető is.
Íme, lehet délkelet-ázsiában igényes gitárt is készíteni. Csak akarni kell és megfelelően felkészíteni a munkásokat, mestereket - és remélhetőleg megfelelőn meg is fizetik őket.

Nem is szövegelek többet, beszéljenek magukért a képek és a videók:

Egy üreges testű LP formájú szépség:






Egy Grand Concert akusztikus, judaikus motívumokkal:




Egy basszgitár, szokatlan így faragottan, de jól néz ki:


És egy másik sötétebb változatban:




Egy Srat forma, "isteni" faragványokkal és virág-ornamentikával, vésett ezüst koptatóval:




Egy Blueberry hárfagitár:


Kétnyakú akusztikus:



Akusztikus jégmadár mintával:





Ismét egy Strat-stílusú tömörtestű, tigrisekkel:






Akusztikus baritone, ázsiai sárkánnyal:




Grand Concert mesterdarab:






Egy üreges testű elektromos, méghozzá Strat ismét, ázsiai sárkánnyal:




Oldalsó hangnyílású akusztikus:




És még egy Les Paul stílusú tömörtestű (talán ez a kedvencem):






És a videók:





Forrás: Unique guitars blog

Szerző: Imhof Iván 
Aktív Gitár
Bemutatkozás



    Kommentek száma - 8
  • 8.

    Nagyon szépek......DE !!!!! Az.....IGAZI...... azért mégis csak egy Martin D-45 !!!!....amúgy Nekem megfelelne egy HD-28 vagy egy HD-35.....de ezt csak a ˝gazdagok˝ tehetik meg!....Nekünk ˝csóriknak˝ marad legfeljebb a Martin-Sigma DR-35 .

  • 7.

    @5. morscher gabe:

    Egyébként igen, az indonéz esküvőt is szívesen kipróbálnám - volt a rokonságban néhány nagyon helyes csaj (eleve jó fej volt az egész bagázs).

  • 6.

    Azon röhögök, voltak itt ilyen népies , szív-háttámlás , rohadt nehéz konyhaszékek, amit csak úgy valakinek elkótyavetyéltünk. Pedig micsoda matyómintás Mónikat lehetett volna belőle csinálni.

  • 5.

    Egy indonéz esküvőt,Yogi? :)))
    Amúgy a gitárok tényleg szépek :)

  • 4.

    Én pontosítok, Hollandiában. Vsz. az már kicsit EU trendire puhított változat.....

  • 3.

    Kala,
    Egyetértek, a legfinom ételeket én is Indonéziában ettem!

  • 2.

    Ha olyan jók, mint a kajájuk , akkor minden OK :-)

  • 1.

    Hö, vasárnap éppen egy indonéz esküvőn voltam.
    Nagyon érdekesek, szívesen kipróbálnám őket. Na majd ha arra járok.

◼ Népszerű