Elektromos gitár készítés

Sziasztok!
Jelenleg egy egyetemi projekt keretein belül létre kell hoznunk fiktív vállalkozásokat, és mivel hozzám közel áll a zene és a gitározás, ezért egy egyedi elektromos gitárokat készítő vállalkozást találtam ki.
Az lenne a fő kérdésem, hogy szerintetek mennyire van igény hazánkban az egyedi hangszerekre? Illetve mennyire érzitek telítettnek a piacot ezen a területen?
A válaszokat ezúton is köszönöm!
Üdv, Sz.D.
    Number of comments - 40
  • 40.

    Én, ha képzeletben indítanék ilyen vállalkozást, egy szép nagy induló tőkével kezdeném. És onnan már mindegy, hogy mit vizsgál, és ki. Az iskolai feladatnak az a lényege, hogy az üzleti terv hogyan működik. Nem azt fogják kérdezni, hogy van-e 50-100 millád elindítani a vállalkozást. Van és kész.

  • 39.

    ˝A frissen bejegyzett cégeknél ugyanis az adóhatóság kockázatelemzést végez, és ha a cég fennakad a rostán, részletes adatokat kell szolgáltatnia a cég tevékenységére, működési feltételeire vonatkozóan.˝
    Én tulajdonképpen ezen helyzeten keresztül akartam rámutatni arra, hogy mennyire fontos egy nem pejoratív értelemben vett ˝fiktív˝ vállalkozás megtervezésekor az üzleti terv, a piaci helyzet felmérése, a marketing tevékenység, stb. Ezek legalább annyira fontosak, mint az, hogy milyen legyen a gitár.

  • 38.

    pedig már láttam magam előtt: ˝Tanárnő/tanár úr, kérem, volt ez a feladat, de aztán olvastam a HVG cikket, és elment a kedvem˝

  • 37.

    @ADAK: a fiktív vállalkozást nem úgy érti a versenyző. Az egyetemen kell modellezniük egy vállalkozást. Sok gazdasági iskolában alkalmazzák ezt a módszert. A diákok megtanulják az üzleti terv készítését, az előzetes tanulmányokat, a marketing fontosságát és feltételezem a jogi környezetet is :-)

    @Electro Tone Guitars, ha elkészült az anyag, feltétlenül küldjed el nekünk. Szerintem mindanyian sokat tanulhatunk belőle :-)

  • 36.

    Most nézzük a fiktív vállalkozásokat egy másik szempontból is: hvg.hu

  • 35.

    ha megnézzük a Fendereket, ott fő koncepció volt a könnyű gyárthatóság, és nem mesteremberek, hanem egyszerű sori dolgozók által. A legkomolyabb szakéretelmet a felületkezekés igényli náluk ma is. Ettől még lehet/van különbség még két pickup között is, amit nem mindegy, ki teker, ki mondja a deszkára, hogy igen/nem, ki fúrja félre a húrleszorítót, de tömegével ilyen gyártástechnológiájú hangszereket használunk.

  • 34.

    Talpi: Nyilván senki nem úgy születik, hogy gitárkészítő. De attól még nem muszáj legyen semmilyen papírja. Egy gimnazista tanítványom tizenéve a Stageshopban gyakorlatozva fél év után olyan elektromos gitárt készített, hogy ejha. Sem előtte, sem azóta nem foglalkozott vele, iskolai projekt volt. A fiam 8.-os munkáját meg már mutattam anno. Neki egy kicsit segítettem, de csak azoknál a részeknél, ahol sérülésveszély volt. Én sem vagyok hangszerkészítő, meg ő sem lett az. Horváth Hemü Attila kiváló Maccaferri gitárokat és egyéb húros hangszereket készít, amúgy asztalos.
    De nem is ez a lényeg, hanem a papír, végzettség stb. ami ebben az esetben nem fontos. Megfogod a hangszert, és ha jó, akkor mindegy, hogy kertész csinálta, vagy mesterdiplomás hangszerkészítő. Különösen elektromos hangszereknél, az akusztikus/klasszikus más tészta (bár pl. Hemü főleg azt csinál).
    Tehát, hogy ezt a ˝vállalkozást˝ nézzük: ebben az esetben nem kell semmilyen mesterdiplomás ember, ha van jó termék, lényegtelen, és mivel fikcióról beszélünk, akár lehet is jó termék.

  • 33.

    Gábor aki jó hangszereket csinál biztos tanulta valahol/valakitől csak úgy nem hiszem hogy kapásból egy billegő asztal és a hozzátartozó székek után tökéletes hangszert gyárt - de ha mégis igen kalapot le előtte övé a pálya. ☺

  • 32.

    Autodidakta módon is el lehet jutni magas szintre egy-egy szakmában, de ez nem azonos a szakképzettséggel. Egy rendszerbe foglalt, szisztematikus képzés után kapott képesítés minden esetben több, és a képzettség általában garantálja minőséget. Vannak persze kivételes tehetségek, akik önképzéssel is magas szaktudásra tesznek szert, de ez nagyon ritka.
    Magyarországon ma általános probléma a szakmunkás/szakember képzés hiánya, és ez meglátszik az élet minden területén a silány minőségben elvégzett munkákon. (Lásd építőipar, autószerelés, stb.)
    Én a hangszerkészítést többre tartom annál, mintsem hogy amatőrökre bíznám. Érdemes erről megkérdezni egy-két mesterembert is. Magam is kíváncsi lennék az őszinte véleményükre...

  • 31.

    Hát, bevallom, én még soha nem kérdeztem meg, amikor hangszert csináltattam, hogy illető készítőnek van-e bármilyen végzettsége. Megnéztem, miket csinált eddig. Ha azt mondtam, hú, akkor jó volt, ha nem hú, akkor továbbléptem.
    Ezért írtam, hogy egy induló vállalkozásnak kellő számú bemutató darabbal kell rendelkeznie. Meglátom egy kiállításon-weblapon-akárhol, megtetszik, veszek. Az endorser meg azért kell (lehetőleg több), hogy elkezdjen érdekelni. Namármost, ha meglátom valakinél, nem feltétlenül fogok odamenni hozzá, ellenben rákeresek, mit használ, és megyek a gyártóhoz, aki kedvesen fogad, egy készletnyi kipróbálható hangszerrel.
    És nem fogom tőle elkérni a végzettségét (nem műtétre megyek, amit azért jobb, ha orvos végez, még ha nem is garancia), hanem egy használati tárgyat veszek, aminél nem a diploma dönti el a minőséget. (Megjegyzem, láttam már olyan munkát mestervizsgás hangszerésztől, ami szégyen, meg láttam olyat amatőrtől, ami mestermunka.)

  • 30.

    ZolkoW nem is azért kellenek a reklámarcok, hogy ők fizessenek, az endorserek jelentős kedvezményeket szoktak kapni, ők akik eladják a portékát az azonosulásra felkínált minta miatt.

  • 29.

    Nem mondom, hogy nincs összefüggés a mestervizsga, a szakértelem, és az eladások között, de én pont nagyjából fordítva látom: egy jó közepes tömegterméket (ami az előforduló hangszerek 95%-a) pont hogy elő fog tudni állítani egy ügyesebb valaki, akinek vannak gépei. A mesterhangszerekhez pedig kelleni fog a szakértelem, ezt régen is kevesen tudták megfizetni, és ma is, csak ma a tömegtermékek is elég elfogadható szintre javultak, ha valakinek nincsenek elrugaszkodott igényei, nincs oka egyedit venni. Reklámarcok kellenek, de a bevételt közvetlenül nem ők fogják hozni, hanem a pénzes hálószoba-gitárosok, meg a pénzes nem annyira hálószoba-gitárosok. Szerintem.

  • 28.

    Teljesen világos, hogy egy hangszerkészítő vállalkozás nem lehet életképes szakképzett, hangszerész vizsgával rendelkező tulajdonos, vagy alkalmazottak nélkül. Az már nem megy manapság, hogy valaki kikiáltja magát gitárkészítőnek, majd hozzáfog barkácsolni... A ˝mester˝ kifejezéssel kapcsolatban Talpinak igaza van. Lehet gitárkészítő műhelynek, vagy valami hasonlónak nevezni a vállalkozást, de az ˝egyedi˝ megnevezést továbbra is kerülném.

  • 27.

    Egyetemi projekt ide vagy oda , néha megnézhetnéd az üzeneteket is !

  • 26.

    Szerintem aki most akarja elkezdeni a ˝szakmát˝ inkább ne használja a ˝mester˝ kifejezést mert az már egy bizonyos szakmai előéletet takar - az én szakmámban az a mester aki jó pár évi eredményes munkálkodás (és próbadarab elkészítése/elrontása ☺) után leteszi a mestervizsgát, ő már taníthat is.

  • 25.

    Nem használnám az ˝egyedei˝ jelzőt semmiképpen, helyette a ˝mesterhangszer˝ kifejezést javaslom.
    (Az egyedi megjelölés nem utal a minőségre, inkább a néha már ízléstelen különlegességet tükrözi, ami eleve öncélú, és semmiképp sem vonz széles közönséget.)

  • 24.

    Ha valós a gondolat akkor sok évnyi gyakorlat, kapcsolat, kitalálni a brandet ami hozzád vonzza a halandó vásárlókat és még sorolhatnám, hogy mi kell ahhoz, hogy nevet szerezz ebben a szegmensben és mainstream gitárosoknak készíts hangszert. Addig inged-gatyád rámegy. Ha fikció az ötlet akkor nincs kockázat.

  • 23.

    Szia, vannak hangszerkészítők is az oldalon. Nem akarnék senkit kihagyni, most hirdetlen aki beugrik:
    - AKN gsfanatic.com
    - Medgyesi gsfanatic.com
    - Aktív gitár gsfanatic.com
    Volt valamikor Peter Crow is, asszem Ő jelenleg nincs az oldalon, de a honlapját megtalálod.
    ...és még sokan mások

    Talán Őket is meg lehet kérdezni mit gondolnak a kérdésről :-)

    Sok sikert a tanulmányhoz :-)

  • 22.

    Az a jó a fiktív vállalkozásban, hogy a pénz nem számít. :) Egyszer nekem csinált egy francia szakértő egy üzleti tervet (ingyen, kedvességből), hogyan tudom Európában befuttatni a zenekaromat, nagyon kedves volt, de nagyon röhögtem, több évtizednyi bruttó jövedelmemet kellett volna befektetni. Igaz, hogy jó eséllyel 2-3 éven belül bejött volna, csak a kezdő lépéseket nem tudtam megtenni. De fikciónak klassz volt. :)

  • 21.

    Vágom, hogy màr zártuk a topicot, de ha üzleti tervezel, ne felejtsd el az olyan konkurenseket sem, mint a warmoth (vagy más partscaster gyártók). Ott tudsz magadnak egyedi hangszert konfigurálni, a készítetéshez képest igen olcsón (tradicionális gyártónál meg ott a custom shop, drágán). Szóval ha már készíttetès, eleve rèteggitàrok (extrèm forma, speciális igények) felé érdemes mozdulni és tervezz endorser költséget;-)

  • 20.

    Köszönöm mindenkinek a válaszokat!

  • 19.

    Egyetértek Gáborral. Ezen felül sokan túlgondolják az egyedi hangszert, teleteszik mindennel, aztán későn jönnek rá, hogy felesleges volt; de már eladhatatlan a balta...

  • 18.

    A hájp srófolja föl az árat. Nekem basszusban is volt ilyen tapasztalatom, alig tudtunk eladni egy olyan minőségű egyedi hangszert, hogy ihaj, és bőven a bekerülési ár alatt sikerült. Ha viszont rá lett volna írva bármilyen nagy nevű, híres gyártó, pillanatok alatt elmegy, még akkor is, ha gyengébb minőség. Ha van egy 60-as évek béli Fender Jazz Bass-em, az kb. 13-15 milla, még akkor is, ha semmivel nem jobb (vagy akár gyengébb), mint amit, mondjuk 800000-ért csinál nekem egy hazai mester. És amit csináltatok magamnak 800-ért, azt 400-ért tudom kb. eladni, a Fender ára meg megy följebb folyamatosan. Ez szimpla hájp, de akkor is ez van, a piac áraz. Aki csináltat hangszert, az vagy nagyon elszánt, vagy van pénze doszt, de ez egy nagyon szűk réteg, a többiek inkább olyasmit vesznek, amiből minimális veszteséggel tudnak kiszállni alkalomadtán.

  • 17.

    Nagyon elkülönül a GITÁROS közönség a BASSZUSgitárosoktól, úgy látom :)
    Mo-on kevés basszusgitárkészítő él meg, de még sokkal kevesebb gitárkészítő. Bézből nagyobb igény van egyedire, ami jelentheti a kompromisszummentesebb hangszert. A kialakult árakat is lehet úgy is nézni, hogy egy csomó sorozatgyártott példány annyiba kerül, csak mert régi, mint egy új, kézzel készített, én ezt a műtárgy dolgot nem érzem át, bár kétségtelen, hogy vannak nagyon szép és jó régi hangszerek.

  • 16.

    Sima gitárvásárlóknál, főleg nem amatőröknél amúgy még akár többször előfordulhat, hogy egyedit vesznek. Nekem is volt (van) egyedi hangszerem, amit eladtam közülük, azt rémes veszteséggel, de amit csináltattam, az amiatt volt, hogy na, akkor meglesz életem hangszere, ez az utolső gitárom. Aztán nem az lett. :) Egy ideje én is arra törekszem, hogy értékálló hangszereim legyenek, meg el is múlt ez az elképzelésem, hogy az egyedi az igazi: amennyibe kerül, annyiért tudok venni egy komoly márkásat, ami eladáskor nem zuhan 50%-ot, és kb. annyiféle van, hogy simán ki tudok választani egy kompromisszum-menteset, és még az a kockázat sincs, hogy hiába beszélek meg valamit a mesterrel, nem azt kapom, hanem ki tudom próbálni.
    Úgyhogy az egyedi hangszer gyártása, árusítása mindenképpen nagy lutri. Ma már nincs olyan helyzet, mint Leo Fender/Les Paul idejében, hogy kitaláltak valami újat, aztán már csak pár zenésznek kellett a kezébe nyomni, és mindenki olyat akart venni, dugig van a piac hangszerrel, és akkora újítást már nem lehet gitárban kitalálni, amire rárepülnek a tömegek (különösen, hogy a zenészek rémesen konzervatív banda, nem véletlen, hogy a gitár eladások a tradicionális tele/strato/lespaul/sg vonalon csúcstartók.

  • 15.

    Nem is gyűjtőkre gondoltam, hanem inkább a sima gitárvásárlókra. Az én fejemben azért megfordul egy hangszer vásárlásánál, hogy ha megszorul a család el tudom adni vagy majd örökli valaki. Ez pedig, ahogy te is írod, egy kevéssé ismert mai mester hangszerére kis eséllyel igaz.

  • 14.

    Hát, egyedit nem sok gyűjtő vesz, sajnos az értékállóságuk rémesen gyenge. Vagy nemzedékek múlva jön elő (l. Maccaferri Selmerek, amik anno direkt olcsó gitárnak készültek, most meg sokmillió egy eredeti). Egyedire akkor adnak ki sok pénzt, ha nagy körülötte a hájp. Pl. meggyőzi a vállalkozás Slash-t (van aza pénz), hogy néhány koncerten használja az ő gitárjukat, meg mondja el egy pár videóban, hogy ezek jobbak, mint a Gibson Les Paul.

  • 13.

    Ugyanarra lehet számítani, mint mondjuk ruhák vagy bútorok esetén. Egyetlen szabóságot sem ismerek, bár biztos vannak, és asztalost is csak inkább épületasztalost. Javítás az a ruhánál és a bútornál is játszik, és ritka és speciális esetben lehet egyedit is csináltatni jó sok pénzért.
    Amúgy szerintem a kulturális környezet, a fogyasztói társadalmi berendezkedés miatt is minimálisak az igények ilyen irányba és pénze sincs rá az embereknek. A hangszer annyiban más, hogy sokat számít az értékállóság, sokan befektetésként is tekintenek rá hacsak annyira is, hogy majd legalább el tudja adni, ha kell másra a pénz, vagy megörökli a gyerek (aztán ő adja el). Emiatt még nehezebben csináltatnak egyedit egy olyan mesterrel, aki ki tudja hol lesz és ismert lesz-e még 20-40 év múlva.

  • 12.

    Ha a vállalkozás hangszerjavítást is végez, akkor van realitása. Ha csak az egyedi gitárok, akkor valami másodállás/hobbi lehet. Vagy rögtön Eu/világ piacra kell tervezni, sokmillás indulóköltséggel, és nagyon komoly online és offline (kiállítások stb.) marketinggel, valamint induló árukészlettel (tehát legalább 5-10 elkészült, raktáron lévő, bemutató hangszerrel). Ezzel a módszerrel pár év(tized), és ha valóban jó a termék lehet belőle profitáló vállalkozás.
    Magyar piacon csak akkor, ha az egyediség mellé olcsóság is jár: Fender minőségű gitárok, amik itthon készülnek, Harley Benton áron. (Erre zéró esély van.)

  • 11.

    A ˝fiktív vállalkozásnál˝ gyakorlatilag nincs kockázat, vágj bele! Egy grafikusnak készülő barátom látványtervet készített egy hazai blues fesztiválnak - abból is jó sok van - fiókba elfért. ☺

  • 10.

    Nem könnyű a tetővel kezdeni az építkezést, de iskolai projektnek tökéletes lehet.

  • 9.

    Fiktívnek szerintem teljesen jó ;)
    CNC nélkül még fiktíven sem állnék neki, és én úgy érzem, gitár és basszusgitár (netán egyéb) vásárlóközönség (mérete) között is nagy a különbség. A telítettséget nem tudom.

  • 8.

    Az a helyzet Fuzzer, hogy keresztbe kommenteltünk, az állításod első felével (használt áresés) teljesen egyetértek, a második felét nem tudom. Egyszer hátha eljutok végre a hangépítésre, majd megkérdezgetem.

  • 7.

    illetve sokan javítanak is, szerintem az adja a munkák javát

  • 6.

    Norbi,

    Szertinem Péteren kívül egyikük sem csak ebből él (és lehet, hogy ő sem). Pont azért említettem őket, mert bizonyítottak, elismertek a munkáik. De egy egyedi gitár simán 1m Ft (3000 €), ami itthon sok, külföldön meg a feléért is csinálnak hasonlóan jót szintén jól dolgozó mesterek. Ennyiért pedig már komoly, neves, biztosan értékálló gitárokat is lehet venni. Várólista a munka időigénye mellett a nem skálázható kapacitások és egyéb elfoglaltságok miatt is kialakulhat amúgy.

    A magyar piac a kicsi, tőlünk nyugatabbra már lehet rentábilis egy ilyen modell, sőt. Főleg ha van CNC-d.

    A másodkézi egyedihangszer piac meg nem tűnika annyira prögősnek számomra.

    DE (ez itt hangsúlyos) nem értek hozzá, szóval a véleményem nem mérvadó, ezért is javasoltam a kérdezőnek az érintettek megkérdezését. Akit én ismerek közülük, azok jó fejek, biztosan segítenek.

  • 5.

    Végre egyszer abszolut nem értek egyet az előttem szólókkal.
    www.facebook.com/
    Erhard évet meghaladó várólistával dolgozik, sorra kelnek el a hangszerei. Peter Crow remekművei is pörögnek szépen. Van egy pedal steel készítő is, Ámerikába viszik a hangszereit.
    Tehát fiktív vállalkozásnak kiváló ötlet. Valódinak csak azért nem, mert kevesen tudnának versenyre kelni ezekkel a mesterekkel.
    Én üzleti lehetőségnek azt látnám, hogy lekössek 2-3 gitárt ezeknél a mestereknél, nagyjából specifikálva, és a tervezett hangszert marketingeljem és készre specifikáljam-tárgyaljam a vevővel.

  • 4.

    Kedves SzD,

    Sajnos az egyedi hangszerek szinte eladhatatlanok használtan, legyenek bármennyire is jók. Az az eset jelent kivételt, ha neves a készítő (itt is fordul meg pár néha). Keresd meg sztem azokat, akiknek jár erre a hagszere (a teljesség igénye nélkül - P.Crow, Gulyás Erhard, Köves László, Makk Árpi, Horváth Gábor, stb.) de talán van gitárkészítő topik is. Szerencsére van, aki úgy gondolkodik megéri és készít hangszercsodákat, de nem hinném, hogy stablian jövedelmező lenne ez itthon.

  • 3.

    Semennyire.

  • 2.

    Alapvetően nemhiszem, hogy akkora igény van, véges azon szükségletek száma, amire nem találsz megoldást a piacon, amellett, hogy van a gitározásnak egy ilyen kultikus mivolta, plusz sokszor befektetésnek sem utolsó. Van egy réteg, akinek bemutathatsz akármilyen magától játszós, eskü az összes hang megvan rajta pehelysúlyú fejetlen testetlen, euklideszi sikon nem értelmezhető és virtuálisan elpusztithatatlan hangszert, ha nem az van ráírva hogy Gibnek Fia vagy hűtőrács, nem fogja érdekelni. Új versenyzők alapvetően ˝munka˝hangszernek lehetnek jók, befektetésnek nemigen, főleg hogy hatalmas mennyiségű korábbi hangszer cserél gazdát így is nap mint nap.

    Eredeti bejegyzés megtekintése

  • 1.

    Valami jövedelmezőbb projektet találj ki. A piac teljesen telített, van sok jó gyártó, igény viszont kevés. Munkaigényes, drága alapanyagok, jól képzett szakemberek kellenek hozzá, fizetőképes kereslet viszont alig van.
    Nagy reklámbefektetéssel külföldön talán lehet keresgélni.

GS Active